5.rész

"Nos..hol marad a szendvicsem?" kérdezte megrovóan. Nem tudtam mit feleljek neki. Végül is az igazat! "Nem volt kedvem felvinni" vontam vállat. Pimaszul ránéztem, hogy lássam a reakcióját. Zöld szemei az enyéimbe fúródtak és megharapta alsó ajkát. Na nee..miért csinálja ezt? "Szóval..nem volt kedved..felhozni" fújta ki lassan a levegőt és kissé közelebb hajolt(!). "De neked ez a dolgod, nem? Hogy..kiszolgáld a vendégeket.." búgta lassan. Nadja..Nyugi! Parancsoltam magamra, mert tudtam, hogy mire vagyok képes. Arra, hogy úgy felpofozom, hogy csak holnap kel fel. Beképzelt majom! "Ja, az a dolgom. De az egoista seggfejeket nem kell kiszolgálnom". Gúnyolódtam. Na erre mit lép! Mosolygott. Úgy mosolygott, mint egy angyal. Egy gyönyörű, beképzelt, egoista angyal.. Már csak azt vettem észre, hogy pár centi választ el tőle. Ez meg mi a ..mi a .FENÉÉT MŰVEL?!! Puha ajkait rátapasztotta enyéimre és lágyan szívni kezdte. Éreztem azt a vadító-csábító illatát. Éreztem ahogy levegőt vett... Hagytam. De miért?! Nadja, csinálj már valamit!! De nem tettem semmit. Már emeltem a kezem, hogy eltoljam magamtól de..Élveztem. Úristen..Az egyik felem tiltakozott ellene, a másik pedig mindennél jobban vágyott rá. Majd mikor véget ért ez a ..ehmm.. maradjunk annyiban,hogy "EZ", vigyorogva rám nézett és ezt mondta: "Hm..ez finomabb volt bármelyik szendvicsnél." mondta rekedtes hangján. Én meg csak álltam és bámultam élénkzöld szemeit. Pislogtam néhányat és (szerencsémre) megjelent a másik srác. Azt hiszem az a Liam nevezetű. "Na, mi a helyzet fiatalok?" kiáltotta vidáman. Odajött a pulthoz és megveregette Harry vállát. "Miért jöttél le, Liam?" kérdezte a göndörke, de rajtam tartotta a szemeit. "Háát..gondoltam megnézem, egyben vagy-e még" nevetett Liam. "Mert hát az első találkozásról eléggé hevesnek tűnt  csaj.." vigyorgott tovább. Na, szép! Azt hitte, bántani fogom Harryt? Végül is..most tényleg nem tudom mi a fene történik! "Nyugi, Liam. Minden a legnagyobb rendben..." nézett rám Harry és perverz vigyor jelent meg angyal-arcán."Épp csak..a szedvicsekről..beszélgettünk" vigyorgott. Aztán azt vettem csak észre, hogy sunyin egymásra néznek és mintha kacsintottak volna. "Nadja..nem..nincs kedved..ehmm.. feljöhetnél a szobára, tudod..van pia" kacsintott Liam. Pia? Piával akar megvesztegetni? Szép! Mivel mindketten látták, hogy hezitálok, Harry így szólt: "Naa, kérlek, Nadja..lesz sok szendvics" búgta ravaszul és kacsintott. Hát persze, hogy szendvics..azt hiszi, hogy csókolóznék vele még egyszer? Na, persze! Ez csak egy pillanatnyi zavar volt nálam..többször nem fordulhat elő. Beképzelt seggfej. Vissza-grimaszoltam neki és Liamhoz fordultam. Támadt egy ötletem. "Nos..9kor a szobán?" Liam elmosolyodott és kacsintott. "Szuper, remek lesz. Bemutatunk a srácoknak..Paulnak meg megmondjuk, hogy..menjen szórakozni egy kicsit." vont vállat Liam. Ekkor eszembe jutott, hogy kellene valakit találnom magam helyett a pult mögé. Talán felhívom Stacy-t, hogy ugorjon be. Stacy pár évvel idősebb csaj, aki szintén a hotelban részmunkaidős. Remélem rá ér. Oké. Ma este Nadja Lupowska megmutatja, hogy milyen egy félvér lengyel csaj!

4.rész

9.48
Még is mi a fenét gondol ez a beképzelt majom?! Hogy mindenki imádja, ja persze..Még mindig ideges voltam Harryre. Gyorsan lelifteztem, és nagy szerencsémre senki nem volt ott. Ha jöttek volna új vendégek, bizonyára csengettek volna és Thomas rögtön rájött volna, hogy elhagytam a pultot. Hál'istennek megúsztam. Vissza álltam a pult mögé. Sikerült kicsit lenyugodnom. Pár perc múlva lépteket hallottam a hotelból. Mikor megláttam ki az, elfordítottam a fejem. Na tessék! Itt is van. Az a beképzelt pofája csak úgy sugárzott. Mintha egy másodpercig mosolyt láttam volna arcán, de aztán nem bámultam tovább. Azt hittem odajön hozzám, hogy bocsánatot kérjen, vagy valami, de elsétált a pult előtt. Még csak felém sem nézett. Odament az automatához és beledobott néhány pennyt, majd megnyomta az egyik gombot. Úristen, miért bámulom?! gondoltam. Pár másodpercre elfordítottam a fejem, de később megint azon kaptam magam, hogy őt nézem. Megfogta az immár kávéval teli poharat (megéreztem az illatát) és lassan megfordult. Szájához emelte és kortyolt egyet. A száján maradt egy kis hab és precízen lenyalta. Ekkor rám pillantott. Én persze rögtön elfordítottam a fejem és bevágtam a "közönséges" pofát.  Biztos voltam benne, hogy mosolyog. Aztán szép lassan elhaladt a pult előtt és odament a lifthez. Kortyolt még egyet, majd mikor kinyílt az ajtó, beszállt. Ez nem létezik, hogy ilyen hatással legyen rám..gondoltam. Amúgyis, ezzel most mit akart elérni? Hogy majd a nyakába ugrom, hogy "ó, Harry odavagyok érted" Na, arra várhat! Miközben ujjaimmal dobolgattam a pulton, Thomas jelent meg. Kissé zaklatottnak tűnt. "Nadja, tudom, hogy abban egyeztünk meg, hogy délig maradsz, mégis arra kérnélek, hogy maradj bent délután..meg este is!" hadarta a fiú. Megdermedtem és eléggé fura pofát vághattam, mert így folytatta: "Tudod, Lily, a barátnőm..5 napja benn van a kórházban és.. ma este szül! Nagyon szeretnék ott lenni..megígértem neki, már vettem neki virágot is és pici zoknikat a kicsinek.." "Oké, renden, itt maradok. Nyugodj meg!" vágtam a szavába. "Nagyon köszönöm! Valahogy még meghálálom!" azzal megölelt és elviharzott a hotelből. Én meg csak bámultam utána. Szuper. Estig itt kell lennem. Biztos, hogy még fogom látni ŐT...ha máshogy nem, biztosan lejön még egy kávéért. Ha-ha... Most mit fogok csinálni? Semmit. Kit érdekel az a majom? Senkit. Ekkor felkapcsoltam a Notebook-ot és rámentem Youtube-re majd beírtam a keresőbe, hogy dubstep és a másodikra mentem rá majd a hangerőt maxra tettem. Elvégre csak én hallom, az emeleten szigeteltek a falak. Megszólalt a telefon. Pár másodpercig csak bámultam, végül felvettem. "Halóó, 2 sajtos szendvicset kérek szépeen. Köszönöm" már megint az a búgó, rekedtes hang. Ő volt. Nem. Azt már nem. Én aztán nem megyek fel. Nem érdekel. Gondolkodtam, hogy elmegyek szólni Danielnek..de nem tettem. Megmakacsoltam magam és tovább hallgattam a zenét. Eltelt 1 perc. Aztán 2. Majd 5. Aztán amikor az órára pillantottam, 10.34 volt. Épp, hogy a lift felé néztem, megjelent. Megjelent az a tökéletes, lezser alak. Már onnan éreztem azt a csábító, egyedi illatot. Láttam azokat a csintalan göndör fürtöket, amint az egyik pimaszul bele lóg tökéletes arcába. Zöld szemei ragyogtak, majd halvány mosolyt láttam baba arcán. Egyre közeledett. Most biztos, hogy nem az automatához megy. Komolyan közeledett. Végül megállt a pultnál- pár centire tőlem.