4.rész

9.48
Még is mi a fenét gondol ez a beképzelt majom?! Hogy mindenki imádja, ja persze..Még mindig ideges voltam Harryre. Gyorsan lelifteztem, és nagy szerencsémre senki nem volt ott. Ha jöttek volna új vendégek, bizonyára csengettek volna és Thomas rögtön rájött volna, hogy elhagytam a pultot. Hál'istennek megúsztam. Vissza álltam a pult mögé. Sikerült kicsit lenyugodnom. Pár perc múlva lépteket hallottam a hotelból. Mikor megláttam ki az, elfordítottam a fejem. Na tessék! Itt is van. Az a beképzelt pofája csak úgy sugárzott. Mintha egy másodpercig mosolyt láttam volna arcán, de aztán nem bámultam tovább. Azt hittem odajön hozzám, hogy bocsánatot kérjen, vagy valami, de elsétált a pult előtt. Még csak felém sem nézett. Odament az automatához és beledobott néhány pennyt, majd megnyomta az egyik gombot. Úristen, miért bámulom?! gondoltam. Pár másodpercre elfordítottam a fejem, de később megint azon kaptam magam, hogy őt nézem. Megfogta az immár kávéval teli poharat (megéreztem az illatát) és lassan megfordult. Szájához emelte és kortyolt egyet. A száján maradt egy kis hab és precízen lenyalta. Ekkor rám pillantott. Én persze rögtön elfordítottam a fejem és bevágtam a "közönséges" pofát.  Biztos voltam benne, hogy mosolyog. Aztán szép lassan elhaladt a pult előtt és odament a lifthez. Kortyolt még egyet, majd mikor kinyílt az ajtó, beszállt. Ez nem létezik, hogy ilyen hatással legyen rám..gondoltam. Amúgyis, ezzel most mit akart elérni? Hogy majd a nyakába ugrom, hogy "ó, Harry odavagyok érted" Na, arra várhat! Miközben ujjaimmal dobolgattam a pulton, Thomas jelent meg. Kissé zaklatottnak tűnt. "Nadja, tudom, hogy abban egyeztünk meg, hogy délig maradsz, mégis arra kérnélek, hogy maradj bent délután..meg este is!" hadarta a fiú. Megdermedtem és eléggé fura pofát vághattam, mert így folytatta: "Tudod, Lily, a barátnőm..5 napja benn van a kórházban és.. ma este szül! Nagyon szeretnék ott lenni..megígértem neki, már vettem neki virágot is és pici zoknikat a kicsinek.." "Oké, renden, itt maradok. Nyugodj meg!" vágtam a szavába. "Nagyon köszönöm! Valahogy még meghálálom!" azzal megölelt és elviharzott a hotelből. Én meg csak bámultam utána. Szuper. Estig itt kell lennem. Biztos, hogy még fogom látni ŐT...ha máshogy nem, biztosan lejön még egy kávéért. Ha-ha... Most mit fogok csinálni? Semmit. Kit érdekel az a majom? Senkit. Ekkor felkapcsoltam a Notebook-ot és rámentem Youtube-re majd beírtam a keresőbe, hogy dubstep és a másodikra mentem rá majd a hangerőt maxra tettem. Elvégre csak én hallom, az emeleten szigeteltek a falak. Megszólalt a telefon. Pár másodpercig csak bámultam, végül felvettem. "Halóó, 2 sajtos szendvicset kérek szépeen. Köszönöm" már megint az a búgó, rekedtes hang. Ő volt. Nem. Azt már nem. Én aztán nem megyek fel. Nem érdekel. Gondolkodtam, hogy elmegyek szólni Danielnek..de nem tettem. Megmakacsoltam magam és tovább hallgattam a zenét. Eltelt 1 perc. Aztán 2. Majd 5. Aztán amikor az órára pillantottam, 10.34 volt. Épp, hogy a lift felé néztem, megjelent. Megjelent az a tökéletes, lezser alak. Már onnan éreztem azt a csábító, egyedi illatot. Láttam azokat a csintalan göndör fürtöket, amint az egyik pimaszul bele lóg tökéletes arcába. Zöld szemei ragyogtak, majd halvány mosolyt láttam baba arcán. Egyre közeledett. Most biztos, hogy nem az automatához megy. Komolyan közeledett. Végül megállt a pultnál- pár centire tőlem.