3.rész

9.24
Még mindig dermedve álltam a pult mögött és néztem ahogy az 5 (plusz a "gorilla") félisten beszáll a liftbe. Ez most komoly? Ezek a pasik komolyan ebben a hotelben éjszakáznak? -gondolkodtam. Ekkor eszembe jutott valami. Felkapcsoltam a Notbookot és a youtubon kikerestem a nevüket. Rákattintottam az egyik videóra. Szörnyen ismerős volt. Ahogy hallgattam, meg kellett kapaszkodnom az asztalban, mert kis híján össze estem. Ezt nem hiszem el! Ez..ez nem lehet! Ez az 5 sármos férfi nem létezik, hogy ezt a zenét játssza. Tudni illik szörnyen kritikus voltam, ha zenéről esett szó. Mindenről megvolt a véleményem. Megvolt, hogy mit szerettem és mit nem. Aztán lejjebb megtaláltam a videó dátumát. 2010. Oké. Most pedig 2013 van. 3 év alatt bizony változhattak. Végül is az ég szerelmére, 16 vagyok és nem hallgatok ilyen..tini zenéket. Mert ez az volt. Szerintem nagyon az. De legalább 3 éve. Azóta biztosan mást is játszanak. Kicsit meggyőztem magam, hogy ne legyek ennyire undok (pedig csak az igazságot mondom) de azért a rajongójuk még nem leszek. Elvégre maguk, mint pasik igazán..Jók! Amint ott bambultam, megcsörrent a telefon. Felvettem és egy kissé ismerős hangot hallottam beszélni. "Haló, öhmm, kérek 5 koktélt a 279-esbe, mindegy milyet, csak szesz legyen benne. Köszönöööm" azzal le is tette. Telefonon keresztül is hallottam, jól szórakoznak odafönn. Vissza tettem a kagylót, majd lassan megfordultam. Gondolkoztam, hogy szóljak-e Thomasnak, hogy vigye fel ezeknek a .. öhm, fiúknak a rendelésüket, de..Nem. Bementem a konyhára és szóltam Danielnek, a pincérnek, hogy 5 koktélt kérek. Pár perc múlva már a liftben álltam és mikor kiszálltam, a számokat figyeltem. 276, 277,278, és 279. Nagyot nyeltem kopogtam. Semmi. Már készítettem a kezem még egy kopogáshoz, de leeresztettem. "Ugyan, Liam, hát nem bírod felfogni, hogy egy ilyen csajt keresni, mint ő, olyan mint tűt keresni a szénakazalban?" Biztos voltam benne, hogy a göndörke az."Lehet, de honnan tudod, hogy csak azért nem szólított le, mert..mit tudom én..sokkot kapott..vagy..szégyenlős.." hallottam egy másik hangot. "Nem,Liam, nem..ő más, biztos vagyok benne" hallottam megint a göndörkét. Na jó, most kopogok! Azzal már nyílt is az ajtó. "Ó, hát itt is vannak a koktéljaink." csillant fel a göndörke szeme. "Igen, fogyasszátok egészséggel" mosolyogtam majd megfordultam, hogy vissza induljak. A göndörke még mindig ott állt az ajtóban. "Hé..egyébként Harry vagyok!" Erre visszafordultam. "Nadja" nyújtottam neki kezet. Ő elfogadta. Keze puha volt és meleg. "Nincs kedved bejönni?" kérdezte halkan. "Hát..vissza kéne mennem.." kicsit elhallgattam. "Csak egy kicsit, naa.." kezdett kérlelni Harry. Furcsa hatással volt rám. Végül azon kaptam magam, hogy a szobában állok. Oltári nagy rendetlenség, a cuccok szétdobálva, itt-ott piszkos zoknik, felsők, üres csipszes zacskók, zsebkendők és had ne soroljam.
Ekkor megláttam a magas, rövid hajú srácot. "Liam, ő Nadja." mondta széles vigyorral Harry. "Á, örvendek" nyújtotta a kezét Liam. Keze nagyobb volt, mint Harryé. Gyönyörű barna szemei az enyéimbe fúródtak. "Hm, finom a koktél. Martini?" szólt Harry. "Öhm, biztosan.." vontam vállat. Harry hosszan bámult. Nem tudtam mire vélni, de nem szóltam semmit. "Harry, nem értem miért rendeltél koktélt, mikor tudod, hogy tele vagyunk piával" nevetett Liam. Harry rosszallóan nézett rá. "Liam" sziszegett. Én kaptam a helyzeten: "És pontoson mit értesz azon, hogy tele vagytok piával?" kérdeztem közönségesen. "Vodka, sör, ír pálinka..." sorolta Liam. "Liam, nem hiszem, hogy ilyen ..módon kéne társalogni a hölggyel." morogta Harry. "Ugyan, semmi gond. Én is..szeretem a piát..persze csak mértékkel." vigyorogtam. Liam szeme felcsillant: "Na, végre ! Harry igazad volt, hogy mégegy ilyen csajt keresve sem találnál..Szép, fiatal  a piát is bírja..már csak arra lennék kiváncsi milyen az ágy.." ."Na jó, Liam, elég lesz!" mondta Harry majd  odajött hozzám és ezt mondta halkan:"Bocs, kissé bepiált" "Semmi gond, bírom az..az ilyen pasikat" mondtam. "Nem is .. lepődsz meg?" kérdezte furcsállóan. "Ugyan miért kéne?" kérdeztem értetlenül. "Hát tudod mi vagyunk a One Direction..akiket mindenki a cukiságról, kedvességről ismer..érted.." Értetlenül néztem rájuk.. "Ja..izéé..hogy is mondjam..nem ismerlek titeket..Tényleg. Még nem hallottam rólatok, csak ma amikor Thomas mondta, hogy jöttök és rámentem a YouTu.." hadartam, de Harry leállított. "Szuper!" csillant fel a szeme és mosolyra húzta a száját. Kérdőn néztem rá. "Szóval ti igazából ilyen önimádó ..banda vagytok?" Nevetett. "Önimádó? Lehet...tudod sokan imádnak engem.." Itt akaratom ellenére is felszaladt a pupma.. "Hogy sokan imádnak? Hát tudod te, hogy kik imádnak téged? A kis 13 évesek.Azok! Meg a zenétek sem valami nagy szám, olyan hangot még én is tudom kreálni magamnak a géppel.. Méghogy mindenki imád.." háborogtam. "Hé, ne kapd fel a vizet." mosolygott Harry. Én azonban az ajtó irányába indultam. "A poharakat majd hozzátok le!" ordítottam és becsaptam magam mögött az ajtót. "Hé hová ilyen sietősen?" kiáltotta kómásan Liam. "Hm..szép, fiatal és még saját véleménye is van..jobb, mint gondoltam" mondta Harry és egy féloldalas mosoly jelent meg azon a tökéletes arcán...